Kiskoromban nekem is az volt az álmom, hogy legyen az életemben egy zenekar, aminek az aktív tagja vagyok és körbeutazzuk egész Európát, vagy akár a többi kontinenst is, turnézunk, és minden koncerten a közönség a mi dalszövegeinket énekli.
Nem csak én, sok ismerősöm dédelgetett kiskorában ilyen álmokat, de volt, aki hamar letett róla, mert elvesztette az érdeklődését, talált más szenvedélyt, vagy rájött, hogy nem ért a zenéléshez. Azonban vannak olyanok, akik nem adták fel az álmaikat, már kiskorukban elkezdtek tanulni valamilyen hangszeren, vagy éppen ének tanárhoz jártak, és tini korukban pedig alapítottak egy zenekart.
Ez nálam sem volt másképp, megtanultam zongorázni, ebben pedig sokat segített az, hogy a nagymamám nagyon jól zongorázott és neki volt otthon egy saját zongorája is. Idő közben megtanultam gitározni is, de azért még van mit gyakorolni, hál’ istennek ebben segítségemre van a bátyám is, akivel pár évvel ezelőtt alapítottunk egy zenekart.
Egy rock zenekarról van szó, ahol a tesóm gitározik, én pedig zongorázom. Az itthoni közönségnek tetszik a zenénk, legalábbis ez a visszajelzés. Az interneten is megtalálható az összes dalunk, így bárki elérheti őket, ezért néha találkozunk külföldi kommentelőkkel is, ennek nagyon örülünk.
Ugyan még nem lettünk annyira híresek, hogy ebből meg tudjunk élni, ezért mindegyikőnk dolgozik a zenekar mellett, de célunk, hogy egyszer elismertek legyünk és koncertezhessünk külföldön is.
Emellett én szeretek rajzolni is, úgyhogy a CD borítókat mindig én szoktam megrajzolni, a többi informatikai utómunka pedig már a fiúké, én ahhoz nem értek, de megígérték, hogy egyszer ezt is megtanítják nekem. Kíváncsian várom! Mindenesetre nem fogyott még el senkinek sem a lelkesedése, ennek kimondottan örülök. Tagcserén sem kellett még átesnünk, mindenki a maximumot nyújtja, és szerencsére, ha lassan is, de terjed a híre a zenekarnak, így már kisebb koncertjeink is vannak.
Ha van egy álmod, ne add fel, hiszen ha erősen küzdesz érte, bármi lehetséges!