Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon a kulturális hovatartozásunkat hányféleképpen tudjuk kifejezni a ruházatunkon keresztül. Mármint vannak ugye az alapok, amikor valaki filmes, zenekaros, mittomén múzeumos pólót vesz fel és abban jár kel a városban. Ez alap, szerintem mindannyiunk túlesett legalább egyszer azon, hogy ilyesmit vitt véghez. Egyfajta természetes hozadéka ez a fiatalságnak, később pedig az egészséges önazonosságnak, legalábbis szerintem egyáltalán nem akkora elvontság egy stílusos teszem azt David Bowie pólóban megjelenni, mint a mai társadalom szeretné azt belénk sulykolni.
Van azonban egy olyan irányzat, ami tulajdonképpen maga a szubkultúra szó megtestesítője, ez pedig a motorozás. El sem lehet képzelni, hogy esetleg létezhet motorozás önkifejezés nélkül, én legalábbis egész eddigi életemben azt tapasztaltam, hogy a motorosok nagyon is erős személyiségű emberek, akik pontosan tudják, hogy mivel mit szeretnének kifejezni. Ezzel mondjuk önmagában nincs is semmi gond, elvégre azért vagyunk, hogy ezt megtegyünk, legalábbis az én olvasatom szerint. A motoros ruházat pedig egy olyan dolog, ami tele van különböző részekkel, kiegészítőkkel, ezzel az önkifejezés Mekkájává változtatva önmagát. Alapból ott van az, hogy maga a gép, amin mennek az emberek konkrét műalkotásokká tudnak válni, ha úgy akarjuk. Láttam én már nagyon komoly festésű járműveket, amik tényleg az egyetemes popkultúra részévé váltak, mint például a Harley-Davidson egyik ikonikus gépe, amin egy fémszív látható. Ezt például lemezborítók formájában is visszaköszönt később. Aztán ott van a bukósisak, ami a motoros ruházat alighanem legegyedibb darabja. Már maga a tény, hogy bármit felrakathatsz rá hihetetlenül izgalmassá teszi és szerencsére vannak, akik kifejezetten erre bátorítanak. Nekem például gyerekkorom egyik legnagyobb hőse volt (teszem hozzá mind a mai napig az) Valentino Rossi, minden idők vitathatatlanul legzseniálisabb gyorsasági motorosa, aki tényleg művészi szintre emelte, hogy minden évben másik sisakot készíttetett, amit aztán meg lehetett venni a boltokban is, üzleti érzékből sem éppen gyenge… Ezek a sisakok pedig tényleg olyan tökéletes kidolgozottságúak, hogy az ember szívfájdalom nélkül költené el rá a pénzét, ha éppen bukósisakot keres. A ruházatnak vitathatatlanul van még egy fontos alkotóeleme, ez pedig a motoros bőrdzseki. Ez mondjuk változó, attól függően, hogy melyik válfaját űzi az ember. Ha mondjuk egy klasszikus, gyorsasági motoros külsőben gondolkozol, akkor nyilvánvalóan adja magát, hogy a sportos, energikus, erőt sugárzó darabok a tieid. Én mondjuk alapvetően nem ezt a megoldást preferálom, még akkor is ha a fél gyerekkoromat azzal töltöttem, hogy a biciklimen ülve Moto GP versenyzőnek képzeltem magam. Sokkal jobban megfogott engem a stílusosabb, országúti motoros viselet, amit alighanem a Szelíd motorosok című film tett egy életre az emberiség ikonikus találmányává. Mondjuk elismerem, a filmben látott élet stílust nehéz lenne a mai világba interpretálni, legalábbis Magyarországon, de ettől függetlenül tehetünk egy kísérletet ebbe az irányba. A legnagyobb szabadságot szerintem itt tudjuk megkapni, hiszen egy jó bőrdíszműves ezerféle zseniális megoldással tud nekünk motoros dzsekiket készíteni vagy éppen megbolondítani. Itt például éppúgy képbe jön, hogy a motoros ruházatunkat meg tudjuk egy kicsit spékelni akár a zenei vagy filmi ízlésünkkel is. Simán rá szokták dobnia hátuljára a kedvenc zenekar logóját vagy egy jól elhelyezett utalást rá. Ráadásul amennyire én látom ezek az emberek valóban egy olyan életet élnek és egy olyan világban, ahol ez teljesen természetes és elvárt is. Elég csak a különböző filmekben történő felbukkanásaikra és ottani ábrázolásaikra gondolni.
Szóval a motoros ruházat számomra egyet jelent a stílussal és az önkifejezéssel, amit szerintem jól mutat, hogy nagyon sokan hordanak ilyesfajta ruházatot mindennapos használatra is, ráadásul manapság már úgy is, hogy éppenséggel még motorja sincs az illetőnek. Ez persze lehet, hogy kissé zavaró azoknak, akik viszont ennek élnek de én azt hiszem, hogy a lehető legkevesebb az, hogy elnézzük mindezt ha valaki tényleg megéli emellett az „ízirájder” életérzést.