Ha van egy igazi, őszinte álmod, arra sosem késő igent mondani! Tudom, kicsit hollywoodias kezdésnek tűnik ez, de mit tehetek, valóban így gondolom. Őrülten izgatott hangulatban vagyok mostanában, ugyanis én immáron elmondhatom magamról, hogy teljesült egy nagyon régi, már kora kamaszkorom óta dédelgetett álmom: ez pedig nem más, mint hogy frontember legyek egy rockzenekarban! Nem baj, hogy nem is a gimiben jött ez össze, hanem csak most, kb 20 évvel később – most már érettebbnek is tartom magam egy ilyen feladatra. A gimihez azonban annyi köze azért van, hogy egy volt középiskolai osztálytársam, a Roller Joci keresett meg, hogy jól hangú énekest keresnek a zenekarukba. A Roller természetesen nem az igazi vezetékneve, sőt, akik mostanában ismerték őt meg, már nem is ismerik ezt a becenevét, a gimnáziumi évek alatt azonban nagyjából elválaszthatatlannak tűnt a fekete színű rollerétől, innen kapta a nevet – manapság már azért ő is komolyabb ember lett, autóra is átváltott, de hát az meg mégsem hangzik túl jól, hogy Személygépjármű József, úgyhogy nekem most már egy örök életre Roller Joci marad.
Nos tehát, Roller Joci felhívott, hogy kellene neki egy énekes a Hammered Horses nevű együttesükbe, ugyanis az előző frontember lelépett Ausztriába rétest árulni valami pékségbe. Nos, kétszer sem kellett mondani, azonnal igent válaszoltam. Azt azért érdemes tudni rólam, hogy szabadidőmben nagy szorgalommal képzem a hangomat, viszont valahogy a zenekarokkal eddig sosem volt szerencsém – a legtöbb alkalommal a második vagy harmadik próba környékén mindig kiderült, hogy eltérőek az elképzeléseink a zenei ízlést illetően a csapat többi tagjával. Itt azonban egyáltalán nem volt ez a helyzet, Joci és a többiek (Gumó, Csirke, Dzsordzs, valamint Lala, a dobos) azonnal éreztették velem, hogy kedvelnek, és hogy (a szó majdnem legszorosabb értelmében…) egy húron pendülünk.
Az egyetlen nehézség abból következett, hogy mint kiderült, két hét múlva műsor fog készülni velünk a kerületi tévében, ebből a tényből pedig két feladat is adódott. Az első, hogy rekord gyorsasággal kell megtanulnom az eddigi számokat (hiszen a műsor természetesen egy interjúból valamint jó pár számunk eljátszásából fog állni), valamint a másik, hogy minél gyorsabban meg kell el kell távolítanom a fogköveimet (lehetőleg ultrahangos fogkő-eltávolítás módszerrel). Ez utóbbi probléma már korábban is nagyon zavart engem, csak valahogy sosem éreztem magamat komolyan megsürgetve – most azonban, amikor a világhírnév felé vezető út első lépcsőjére fogok (fogunk) fellépni, nem engedhetem meg magamnak azt, hogy undorító sárga fogakkal álljak ki a világot jelentő deszkákra. Jó, tudom, sok rocker van úgy ezzel a kérdéssel, hogy minél koszosabbak, büdösebbek, lepusztultabbak, igénytelenebbek vagyunk, annál hitelesebb és igazabb a zene, amit játszunk, én azonban ezzel egyáltalán nem értek egyet. Én azt gondolom, az ember igenis legyen minden pillanatában roppant igényes magára, nézzen ki úgy, hogy kellemes látvány legyen a szemnek, ha ránéz. Nos, emiatt gondolom úgy, hogy most már tényleg nagyon is időszerű lenne leszedetni a fogköveimet, az egészségügyi vonatkozásairól meg aztán nem is beszélve. Igen ám, de hol tudnám ilyen rövid idő alatt jó minőségben, jó áron elvégeztetni a feladatot?
A választ sokáig kerestem, de megérte: a Fogorvos Budapest névre hallgató cég rendkívül kedvező áron ajánlja fel nekünk az ultrahangos fogkőeltávolítás nehéz, de nemes feladatának elvégzését. A honlapon kértem időpontot, ami (ahogy a weboldalon is írják) a felesleges várakozások megelőzésére szolgál, és ezáltal kötelező is, de ez teljesen rendben is van így. Tehát kértem egy időpontot, nagy szerencsémre sikerült is néhány napon belülre foglalni.
A rendelőben fantasztikus szakemberek vannak, egytől egyig mindannyian bizalmat sugároznak (a honlapon meg lehet nézni, kikről is van szó pontosan), így aztán semmilyen félelmet nem éreztem, amikor beültem a fogorvosi székbe… aztán szerencsére fájdalmat sem. Persze kőkemény rocker arc vagyok, hogyan is nézne ki, ha összeizgulnám magamat néhány orvosi műszertől, nem igaz? 🙂
Az ultrahangos fogkőeltávolítás művelete pedig gyorsan, praktikusan, könnyen zajlott. Minden orvos a lehető legsegítőkészebb volt, és sok sikert kívántak nekem a tévés fellépéshez. Persze, ezt csak a fogkőeltávolítás után tudtuk megbeszélni, hiszen közben nem nagyon volt alkalmam mozgatni a számat 🙂 Remélem, ők is nézni fogják majd a műsort.
Amikor a fiúk első nap megláttak fogkőmentesen, szabályosan leesett az álluk a döbbenettől. Lala még az ütőket is kiejtette a kezéből, annyira elcsodálkozott a látványon. Persze nem azt mondom, hogy undorítóan csúnya sárgák lettek volna a fogaim, de azért a változás tényleg nagyon látványos volt. Csirke az első döbbenet után el is kérte a kontaktot a Fogorvos Budapesthez tőlem 🙂 Miután minden infót elárultam kedves barátomnak, elkezdtük a próbát. A szövegeket már egészen jól tudtam, de azért még sajnos voltak hibák mind a pontos szövegtudást, mind az előadás módját illetően. Be kell vallanom nektek töredelmesen, hogy egyszer azért – ahogy mondani szokás – rendesen elgurult a gyógyszerem. Amikor negyedszer szúrtam el ugyanazt a sort egymás után, nem épp a legilledelmesebb jelzőket használva küldtem el magamat a… hát most azt hiszem, mindegy is, hogy hova. Zenekari társaim először nagyon megijedtek, és próbáltak lehiggasztani, mondták hogy ennyit nem ér az egész, meg hogy inkább igyak meg egy hideg sört, jót fog nekem tenni, de amikor szemből is megláttak engem, ahogy csillogóan fehér fogakkal üvöltözök mindenféle válogatott trágárságot, akkor egész egyszerűen olyan röhögőgörcsben törtek ki, hogy egy idő után én is kénytelen voltam csatlakozni hozzájuk, és onnantól kezdve hamar elszállt minden dühöm és rosszkedvem. A maradék néhány számot már hiba nélkül játszottuk el (én sem rontottam el már semmit), és a próba végére már én is elhittem, hogy igenis, van nekem helyem a rock szakmában! Dzsordzs azt mondta, még életében nem látott ilyen jó beugró frontembert, mondjuk ez valószínűleg azért van, mert én vagyok az első beugró a zenekar történelmében, de ettől még nagyon kedves volt, jól esett nekem a dicsérete. Remek srácok ezek egytől-egyig, nagyon megszerettem őket már ebben a rövid időben is, amit egyelőre közösen együtt töltöttünk el.
A felvétel amúgy tegnap volt, jövő héten fog adásba kerülni. Annyit azt hiszem, mindenképpen elárulhatok nektek, hogy remekül sikerült a műsor! A dalokat tökéletesen eljátszottuk (igaz, playbackre, de sajnos ez a tévé külön kérése volt), a beszélgetésben pedig direkt előre toltak engem a fiúk, hogy a legjobb képű srác válaszoljon, és a műsorvezető – aki egyébként nagyon rendes és felkészült volt, bár mintha már lett volna benne egy-két rövid, mire elkezdődött a forgatás, úgy látszik, máshogy nem lehet bírni ezt a kemény szakmát – szóval a műsorvezető is “Orbit-mosolyú frontember úrnak” szólított engem következetesen az egész interjú során. Roller Joci barátom is teljesen kész volt: “Téged teljesen kicseréltek, haver!” – mondta nekem a forgatás után. “Tényleg ennyit számít egy jó fogkő eltávolítás?”
Nos igen, a válaszom, az, hogy igen ennyit ér. Azaz, hadd pontosítsak: egy jó ultrahangos fogkőeltávolítás a Fogorvos Budapestnél… Na igen, az tényleg ennyit számít!