Hol is kezdjem… Nem egy habkönnyű témáról szeretnék ma vitát nyitni veletek. A zenész élet fényes és csillogó oldaláról már sokszor sok helyen olvashattatok, azonban ennek is meg van az árnyoldala, és a veszélyei, amiről már kevesebbet beszélünk.
Több, mint tíz éve menedzselek zenekarokat, és elhihetitek, hogy elég sok mindent láttam ez alatt az idő alatt. Ez a szakma nem mindenkinek való. Sokakból a legrosszabbat hozza ki. A folytonos turnézás, az, hogy mindig úton vagy és nincs otthonod. Aztán a hirtelen jött sikerek, a pénz, és egyfajta befolyás, vagy hatalom… Ezek mind nehezítő tényezők egy egészséges emberi élet fenntartásához. Nem is megy sokaknak.
A szenvedély betegségek és függőségek ezért elég gyakoriak a zenészek körében, akár tabu ez, akár nem. Minimum mindenki dohányzik, de nagyon gyakori az alkoholizmus vagy valamilyen kábítószerre való ráfüggés.
Pontosan ezzel kapcsolatban létezik néhány éve egy egyfajta rehabilitációs központ Magyarországon, amire csak nemrég hívta fel a figyelmem egy ismerősöm. Ez a központ egy család által létrehozott addiktológiai és családkonzultációs központ, és nagyon egyedülálló. Magyarországon ha valaki alkoholista, gyakran még a saját háziorvosa sem hívja fel a figyelmét vagy figyelmezteti az alkoholizmus stádiumaiban járva. Teljesen tabusítva van ez az egész, ami nagyon káros a betegekre. Minél kevésbé beszélünk erről, a társadalom annál inkább kiveti őket, így egy idő után nem lesz kapaszkodójuk.
A központ amit említettem a Felépülők nevet viseli és az eredetileg amerikai Minnesota modellre épül. Ennek alapja a csoportterápia. Egy kezelési program alkalmával csupán 3-tól 5 főig terjedő méretű csoportok vannak jelen a központban. A gyógyulni és változtatni vágyók napközben előadásokat hallgatnak: ezek főként pszicho edukációs és ismeret közlő előadások, amelyek során az alkoholizmusról mint betegségről tanulhatnak, például, hogy mik az alkoholizmus stádiumai. Ez belegondolva elég kemény menet lehet… De pont ezért a program egész nap lefoglalja a résztvevőket.
A Minnesota modell része az is, hogy felépülő emberekkel mint tanácsadókkal tudnak beszélgetni a betegek. A személyzet tehát multiprofesszionális, a terápiás közösség része a teljes személyzet. A résztvevők családja is kap tanácsadást és edukációt a fennálló helyzettel és egészségi állapottal kapcsolatban is. Használják a 12 lépéses anonim önsegítő közösségek technikáját is. Napi olvasó csoportok aktivizálják és tartják szellemileg is frissen a bentlakókat, a testi aktivitás pedig szintén természetes. A rekreációs és testi aktivitás nagyon fontos a felépülésben, a központ elhelyezkedése pedig lehetővé teszi a háborítatlan sétákat, a természetben szabadon, beszélgetéssel eltöltött órákat. A Balaton-felvidék szépsége sem lehet semmi, ahol több kiránduláson is részt vesznek egy ilyen program alatt.
Nekem nagyon szimpatikus ez a kezdeményezés és fontos is számomra, hiszen közel vagyok a tűzhöz. Láttam már, ahogy emberek elveszítik a kontrollt az alkohol miatt. Elveszítették a családjukat, a párjukat, és végül nem maradt semmi, csak az ital. Szörnyű… A családomban is volt sajnos ilyen eset, nem kívánom senkinek. Azt szeretném csak mondani, hogy figyeljetek oda, akármi is a foglalkozásotok. Az ital nem megoldás mindenre. Néha tök jó meginni egy pohár bort, és jól érezni magunkat a barátainkkal. Azonban ha az élet igazán fontos dolgait nézzük, alkoholra biztosan nincs szükség egyikhez sem. Ahogy a Felépülők is tartják, az alkoholizmus egy hosszú lefolyású, súlyosbodó és végtére is halálos betegség. Szóval, ha aggódtok valakiért, ne habozzatok megosztani vele a Felépülők programját.