Amíg vidéken laktam, eléggé félvállról vettem a zenélést: nem volt jó a társaság se, és a zenekar is legfeljebb az évenkénti falusi fesztiválra ment föl fellépni, ahol az én hegedűjátékom volt az utolsó, ami érdekelte a népet. Mióta azonban felköltöztem a fővárosba, komolyabban elkezdtem foglalkozni a játékkal, és sikerült magam beküzdeni az egyik legjobb fővárosi zenés társaságba, akikkel azóta is nagyon élvezem a közös munkát.
Itt teljesen más a hangulat, mint vidéken: érezhető, hogy mindenki komolyabban veszi a dolgát, mindenki szívvel-lélekkel játszik, és nagyon szereti a művészetet.
Hogy egy példával éljek arról, hogy miért szeretem itt jobban az embereket: nálunk vidéken sose volt komoly téma terítéken a szünetekben. Itt az első nap, amikor megérkeztem, és leültem velük beszélgetni, rögtön a napelem árak kerültek fel. A csellósunk ugyanis épp akkor ruházott be egy napelem rendszerbe, és mint kiderült, épp nagy számolgatásban vannak arról, hogy melyik technológia érné meg a legjobban.
Mint megtudtam, a nagy különbség az ár mellett abban van, hogy egy panel hány százalékát képes hasznosítani a beérkező napfénynek: minél nagyobb ez az arány, annál több áramot állít elő az elem egy napsütéses óra alatt, azaz annál hamarabb tud majd nagy összegeket megspórolni nekünk. Ezek alapján már ki is tudtuk számolni, hogy mi érné meg a barátunknak, és elkezdtünk annak utána járni, hogy hol lesz ez a legolcsóbb.
Végül megtaláltuk, hogy hol a legkedvezőbbek a napelem árak, és sikerült is lebeszélni a beszerzést és a beszerelést is. Ahhoz képest, hogy a falumban az emberek nem tudtak semmit a takarékoskodásról, itt öröm volt, hogy már az első nap ilyen megfontolt emberekkel találkozok – ezekben a művészekben tényleg megtaláltam a társaimat.
Később pedig, amikor már megtörtént a napelemes rendszer beszerelése, más oldalról is körbejártuk a témát. Mint kiderült, itt mindenkit mélyen érint a környezetvédelmi oldala is a témának, és azt is látják, hogy a spórolás mellett bizony a környezetre gyakorolt jó hatása se elhanyagolható egy ilyen rendszernek. Kibeszéltük, hogy mennyire rossz, hogy Magyarországon még nincs lehetőség arra, hogy az ember tudja, hogy az áram, amit használ, zöld-e vagy nem, míg északi országokban, ahol például a nemzet energiatermelésének 98%-a megújuló forrásból származik, erre van lehetőség. Bár ott elsősorban nem a napelemek vagy a napelemes rendszerek biztosítják ezt, hazánkban ez egy kézenfekvő módja lenne a probléma megoldásának, és nagyon egyszerűen ki lehetne használni.
Ezzel szemben, aki ma biztosra akar menni, hogy miatta nem égetnek fosszilis üzemanyagot, annak saját magának kell a napelemes rendszerének a biztosítását megoldani. Ez persze azok alapján, amit most láttunk a napelem árakkal és a cégek segítőkészségével kapcsolatban, nem olyan nehéz feladat, de sokszor már csak az információhiány vagy a lustaság miatt se valósul meg. Az például még nekem is meglepő volt, hogy számításaink szerint kevesebb, mint tíz év alatt visszajöhet egy ilyen rendszer ára teljes mértékben – ha pedig én se gondoltam volna, valószínűleg sokan vannak még, akik ezt nem tudatosítják magukban.
Ebben az új társaságban tehát nem csak jobban érzem magam, és a zenélés is jobban megy, de úgy látszik, hogy még a tudásom is gyarapszik. Amit pedig a napelemes rendszerekről hallottam, azt már sikerült a gyakorlatba is átültetnem: új barátaim segítségével már én is leadtam a megrendelésemet a saját paneljeimre.