A zenekarok élete bizony nehéz. A zenészek élete is nehéz, ha csak külön-külön vizsgáljuk is őket, de együtt, zenekarként még egymás életét is hajlamosak megnehezíteni. Ez nem is csoda, hiszen ahány ember, annyi vélemény, annyi gondolat, annyi álom, de azért azt gondolnám, ha már néhány ember összeáll zenélni, akkor legalább a céljaik valamilyen formában, mennyiségben egyezőek kellenek, hogy legyenek. De sajnos nincs ez mindig így, és általában, amikor erre rájönnek, ott van vége az együttesnek, vagy legalább is az együttes azon részének, ami nagyon kilóg a sorból. Nem hinném egyébként, hogy ez így teljesen normális dolog, én inkább a konfliktusok megoldásának és gyógyító erejének vagyok a híve, de általában ezzel egyedül vagyok és mindenki inkább a sértődött menekülést, kilépést, kirakást választja.
Bevallom, nekem is volt már olyan érzésem, hogy azonnali hatállyal kapitulálok az együttesből, és vagy felfüggesztem a pályafutásomat, vagy keresek olyan embereket, akikkel egyszerűbben megy a zenélés. De aztán végiggondoltam, és rájöttem, hogy mindenkivel ugyanolyan nehéz, csak mások a problémák, és néha mások a megoldások. Meg legalább a saját együttesemet már megszoktam, akikkel zenélek ők a barátaim, és ismerem a nyűgjüket, gondjukat, bajukat.
Sok esetben egyébként a pénz a legnagyobb vita forrása. Hiába azonosak a célok, az elképzelések, a bejárt utak, ha mondjuk a pénztárcáinkban nagy a különbség. A mi esetünkben ez még szinte elhanyagolható dolog, de ismerek olyan kiváló, profi együttest, akiket ez juttatott el a feloszlásig. Volt egy főnök a bandában, egy gitáros srác, ő volt az agya az egésznek. Szervezte folyamatosan a zenekar életét, lemezfelvételek, koncertek, turnék, interjúk, tényleg mindent megszerzett maguknak, amit csak akartak. A zenekar pénzügyeit is ő kezelte, és általában ő is fektette bele a legtöbb pénzt, mert mindene volt a zene és úgy gondolta, hogy inkább ennek él, mint bármi másnak, ami a világban örömet nyújthat neki. Aztán megismert egy lányt, aki teljesen elcsavarta a fejét, pedig a lányban semmi rossz szándék nem volt. Ő csak szerette a fiút, imádta, hogy ő is viszont szereti, és helyet akart kapni az életében, de úgy, hogy nem veszélyeztet azzal semmit, ami a srácnak eddig fontos volt. Ideig, óráig ment is, aztán a srác maga kezdett el úgy érezni, hogy most már inkább a közös életükre szeretne koncentrálni pénzügyileg, mint a zenekarra. Csinálta és szerette azt továbbra is, de vett egy kis házat, ahol együtt élhetnek, már nem csak turnékra, fesztiválokra, hanem nyaralgatni is eljártak, és ez bizony mind az együttestől vette el a pénzt. Jobban mondva nem is az együttestől, hiszen ezért a fiú dolgozott meg mindig, de feltűnően lecsökkent az általa befektetett pénzösszeg. És ezt sajnos elkezdték sérelmezni a zenekari társai, persze nem szemtől szembe, hanem csak a háta mögött indult el a suttogás és az ujjal mutogatás.
Eljött a koncertek, turnék szervezésének az időszaka, és az egyik próba utáni sörözés közben elkezdték faggatni a gitárost, hogy milyen turnéötlet van a fejében következő alkalomra, aki nyugodt hanglejtéssel közölte, hogy semmilyen, mert házfelújításra kell a pénz. annyi meglepett tekintetet még az életben nem látott senki, mint akkor, annál az asztalnál, ennél a pillanatnál. Főleg, hogy majdhogynem új a ház, amiben a gitáros lakott a barátnőjével. Aztán szépen lassan előbújt a szög a zsákból, ugyanis nem teljesen felújítás, hanem környezetbaráttá alakítás volt a háttérben. A gitáros barátnője ugyanis megrögzött természetvédő, és amikor csak lehet, törekszik a környezettudatos életmód fenntartására. Ezt az együttes is tudta, és amikor kiderült számukra, hogy ami pénzt most a gitáros nem a turnéba fektet, hanem a kis szerelmi fészkük napelemes rendszerrel való korszerűsítésére, akkor hatalmas viták robbantak ki. Sokáig fújtak egymásra, és nem tudták elfogadni azt, hogy zenésztársuknak, barátjuknak fontosabb egy nő vágyait napelemes rendszerrel kielégíteni, mint az, hogy elmenjenek egy 15 napos turnéra. A gitárosnak pedig az esett rosszul, hogy senkinek eszébe sem jutott, hogy most kivételesen ők dobják össze a szükséges induló pénzt, ő pedig kialakíthassa a hőn vágyott napelemes rendszerű technikát. Folyamatosak lettek a viták, problémák, és már a próbákon senki nem élvezte az együtt zenélést, szó szerint megmérgezte a kapcsolatukat a pénz. Ahogy rádöbbent erre a gitáros, hogy sajnos a javíthatatlan romlás bekövetkezett, kilépett z együttesből, és megfogadta, hogy addig nem is keres mást, és vissza sem száll, amíg nem az anyagi kérdés lesz a zenekari életben a legfontosabb.
Szurkolok neki, de azt hiszem, hogy akkor többé már nem fog együttesben zenélni.