Nem fogjátok elhinni, de megismerkedtem tegnap a kedvenc popsztárommal.
Az egész úgy kezdődött, hogy már gyerekkorom óta rajongok érte, és ahogyan elkezdtem dolgozni, és lett rá pénzem, elmentem majdnem minden koncertjére. Nagyon sokszor előfordult, hogy még külföldre is követtem őt, ha elérhető árban és elérhető közelségben volt a koncert, nekem ott volt a helyem. Nagyon bátornak kellett lennem, amikor az első külföldi helyre egyedül elindultam, mert nincs olyan az ismerősi körömben, sem a családomban, akivel ezeket az élményeket megoszthatnám, igazán senki sem szereti a zenéjét, csak én rajongok érte.
De nem érdekelt az sem, hogy egyedül kellett mennem, csak az, hogy ott lehessek, mert annyira sokat adtak nekem ezek az alkalmak érzelmileg, hogy nem hagyhattam ki egy lehetőséget sem. A rajongók közül sokan beleesnek abba a hibába, hogy szerelmesek lesznek a rajongott zenészbe, de velem nem ez a helyzet. Amit érzek, az puszta tisztelet és szeretet, a zene és művészet iránti csodálat. Ennek ellenére kialakult bennem egyfajta függőség, aminek nem tudok ellent mondani, és ami meghatározza az életem, a döntéseim, a végzetem.
A megismerkedésünk pillanata is tulajdonképpen ennek köszönhető. Természetesen nem csak élőben, de online módon is, minden felületen követem a tevékenységeket, és mindenre reagálok, amire csak tudok, vagy lehet. Nem titkolt szándékom volt ezzel, hogy felhívjam magamra a figyelmet, és valami kapcsolatot tudjunk egymással teremteni.
Aztán végül beérett az igyekezetem gyümölcse, és tegnap, mikor reggel felkeltem, egy üzenet várt tőle a messengeren. nem volt nagy dolog, csak egy köszönés, de mikor megláttam, én esküszöm, majdnem elájultam meglepetésemben. Bár mindig is erre vágytam, egyszerűen még sem számítottam rá, és nem igazán tudtam hirtelen kezelni a helyzetet. Nagyon nehezen tudtam rávenni magam, hogy válaszoljak, össze kellett szednem minden bátorságomat. annyit lamentáltam rajta, hogy mit írja vissza, hogy az onlinenyerogepesjatek.hu is majdnem kiment a fejemből, pedig minden nap ránézek.
Aztán végül összeszedtem minden bátorságomat, gondoltam, hogy laza leszek, és visszaköszöntem egyszerűen. Pánikomat igyekeztem legyűrni, és nem sokkot kapni, mikor újabb üzenet érkezett. Válaszoltam, majd még egy válasz, és rájöttem, hogy tulajdonképpen mi most már beszélgetünk egymással. Olyan dologról beszélgettünk, amiről azt gondoltam, sosem történik meg, mégpedig arról, hogy feltűnt neki, hogy minden alkalommal ott vagyok a koncerten, és hogy nagyon aktív vagyok a közösségi felületeken. Ezért szeretné felajánlani, hogy ha van kedvem, legyek az egyik ilyen oldalának az addminja, tartsam a kapcsolatot a többi rajongóval, cserébe pedig egy koncerten sem kell többé jegy árat fizetnem, mert mindenhol VIP vendégként fogok szerepelni a beléptető listán.
Még a gondolataim is leálltak, nem hogy a szavam, mikor ezt az üzenetet megláttam, ekkor a megtiszteltetésben még sosem volt részem, és azt hiszem, ez volt életem legszebb napja. Én olyan boldog vagyok, hogy azóta is csak röpködök, és már mindenkinek a környezetemben elmeséltem a történtet, legalább négyszer. Természetesen elfogadtam az ajánlatát, és már alig várom, hogy a következő koncerten ilyen formában legyek a vendége. Még jó, hogy nem vettem meg előre a jegyet, ahogy szoktam, bár az se lenne nagy gáz, ezeket mindig el lehet passzolni valakinek a helyszínen. De még erre sem lesz szükség, mert mint ha előre megéreztem volna, nem vettem meg, és most a VIP szektorból nézhetem őt, az én kedvenc zenészemet. Ti elhiszitek ezt? Én még nem fogtam fel, de remélem, hogy nem álmodtam, hanem ez a valóság. A biztonság kedvéért azért megnézem még egyszer az üzeneteimet.
Valaki csípjen meg!