Mindenkinek van egy zenekara, akiért rajong, úgy igazán. Fiatalkorunkban persze inkább jellemző, akkor akár fanatizmusba is átmehet a dolog. Emlékszem nekem is volt pár kedvencem, akikről minden akkori tini újságban megjelenő cikket és posztert gyűjtöttem, volt egy füzetem is amibe ezeket ragasztgattam. Idővel az emberek többsége kinő ebből, elvégre fontosabb dolgaink lesznek, de a zene szeretete azért nem veszik ki belőlünk. Persze a zenei ízlésünk közben változik, de ez így van rendjén.
Én a jazzért vagyok oda pár éve, persze régen nem ez volt a kedvencem, jobban szerettem a rock zenét és a pörgősebb zenéket, de így lassan harminc fele ballagva sok dologban változott az ízlésem, így a zenében is.
Van egy kedvenc jazz klubunk a barátnőimmel, szinte minden péntek esténket ott töltjük, és nem mellékesen a kedvenc együttesünk is ott szokott fellépni ilyenkor. Nagyon kellemes a hangulat, kicsit iszogatunk, beszélgetünk, pletykálunk, ahogy ezt a nők szokták ilyen csajos estéken. Egy ilyen csajos este alkalmával állt elő a barátnőm azzal a tervével, hogy úgy döntött a barátjával, hogy ausztriai munka után néznek, szeretnének egy másik országban is szerencsét próbálni, és nem utolsó sorban a kalandvágy is bennük van, mert még sosem éltek külföldön. Persze mikor meghallottuk, akkor nem annyira örültünk neki, de aztán csak meggyőzött róla, hogy nem is olyan rossz dolog és miért lát benne perspektívát. Ami miatt pont az ausztriai munka mellett döntött az többek között az, hogy nincs annyira messze, hogy ne lehetne akár hetente, kéthetente vagy havonta hazajönni, persze ha a határ közelében sikerül állást elcsípni akkor ez különösen igaz. Sőt, vannak, akik naponta ingáznak, tehát még ki sem kell feltétlenül költözni hozzá, ha valakinek belefér a napi pár óra utazás akár. A másik szempont az volt, hogy mindketten rendelkeznek német nyelvtudással, igaz, a barátja anyanyelvi szinten beszéli, de ő is hamar belejön valószínűleg, mert elég jó a nyelvérzéke. Tehát elkezdtek ausztriai állások után nézelődni az interneten, és mivel ott is jellemző a munkaerőhiány, különösen a vendéglátásban, reményeik szerint ott sikerül majd elhelyezkedniük. Esetleg, amíg nem jön bele kellőképpen a nyelvbe, konyhai kisegítőként tudna dolgozni, vagy valami betanított munkát végezne. De ahogy én ismerem, inkább éjjel-nappal a nyelvkönyveket bújja, hogy jobb álláshoz sikerüljön jutnia.
Annyira jól érvelt az ausztriai munka mellett, hogy komolyan még én is elgondolkoztam rajta, hiszen sok minden nem köt az országhoz, hogy mindenféleképpen ragaszkodjak az itt maradáshoz. A munkám se olyan jelenleg, hogy sokat veszítenék vele, mert ilyet szerintem bármikor találnék különösebb erőfeszítések nélkül. Jazz klubok meg biztosan Ausztriában is vannak, ahova járhatunk kiereszteni a gőzt. Ha meg gondolok egyet és már nagyon hiányzik a család, akkor beülök a kocsiba és pár óra alatt itthon is vagyok. Egy próbát mindenféleképpen megérne, hátha kiderül , hogy Ausztriában kolbászból van a kerítés.