Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki mindig is a zenéből szeretett volna megélni. Nagy és irreális álomnak tűnt ez, ami csak és kizárólag kemény munka árán megvalósítható, de a fiú nem rettent meg és küzdött az álmaiért. 7 éves korától minden nap szorgalmasan gyakorolt, szívét-lelkét beletette a tanulásba, ha fáradt volt is, de kitartott. Sok csalódás és kudarc érte útja közben, de sosem csüggedt, ebből építkezett, és mindig csak erősödött.
A sok küzdelemnek pedig meglett az eredménye, és már egészen fiatalon elmondhatta magáról, hogy azt csinálja, amit a világon a legjobban szeret, és az emberek nem csak, hogy figyelemmel és áhítattal hallgatták a zenéjét, de fizettek is érte, és így valóra vált a fiú álma, a legkedvesebb hobbijából élhetett.
De egy idő után nem csak, hogy megélt belőle, vagyonos emberré vált a zene segítségével, kinyílt számára a világ, rengeteg lett a lehetősége. Már nem kellett gondolkodnia, hogy megvehet-e valamit a boltban, ami megtetszett a szemének, és nem csak magának, de a környezetének is meg tudott adni mindent, amit csak szeretett volna. Szabadidejét, a gyakorláson kívül persze, azzal töltötte, amivel csak szerette volna, otthonában nem voltak ritkák az Eurogrand Ingyenes pörgetések.
Aztán telt, múlt az idő, és a már felnőtt fiú egy kicsit elfáradt. Azt érezte, reggel nehéz neki felkelni, nem volt semmi, amiért küzdenie kellett volna, a világ a lába előtt hevert. Megvolt már mindene, amiért egész életében harcolt, és úgy érezte kiüresedett. Elege lett a sok érdekbarátságból, a vizslató szempárokból, az örök megfelelési kényszerből, egyszerűen szeretett volna önmaga lenni, egy hétköznapi ember, aki elé normális elvárásokat támasztanak.
De az idő kerekét nem lehetett már visszaforgatni, hiszen kőkeményen megdolgozott érte, hogy ilyen legyen az élete, ő akarta mindig is, hogy így legyen minden. nem gondolt arra sosem, hogy valaha is ez a fajta élet ellenére lenne, és most, ebben a szituációban valami olyannal szembesült, amit még nem érzett soha. Félt. Félt attól, hogy minden így marad, hogy a dolgok már többé nem változnak. Milyen célt tűzzön most ki maga elé? Az mégsem lehet, hogy arra vágyjon, legyen minden másképpen, mint ahogyan most van!
Elrontotta volna? Nem gondolta át rendesen? Vagy csak szimplán már nem olyan érdekes, amit megkaptunk, mint amikor még csak nagyon vágytunk rá és ez mozgatta a napjainkat?
Nem tudott rájönni magától, de talán nem is akart. Csak békét akart érezni a lelkében. Nyugalomra vágyott. Egy meghitt pillanatra, ami csak az övé, de nem kell hozzá elbújnia. Hogy megkapja-e valaha, azt nem tudhatja senki. Hogy hogyan érhetné ezt el anélkül, hogy feladna mindent? Ezt sem. De végre lett célja. legalább annyira nehéz, mint a korábbi, és ez már motiválta. Ezért a célért már érdemes volt minden nap felkelni.